A logarléc

 

Igen hosszú életű számolási segédeszköz volt a logarléc. Két azonos lineáris beosztású, egymáshoz képest eltolható vonalzót már régebben is alkalmaztak összeadásra és kivonásra: két hosszúságot egymás után mértek, vagy egyiket visszamérték a másikból.
1622-ben William Oughtred (1574-1664) alkalmazott elsőként logaritmikus skálát a vonalzókon: a vonalzókra logaritmusokat mért fel, de az eredeti számokat írta melléjük. Így a vonalzók elcsúsztatásával két szám logaritmusát tudta összeadni és kivonni, a vonalzóról viszont maga az eredmény, a két szám szorzata vagy hányadosa volt leolvasható.

Összeadásra és kivonásra a logarléc nem alkalmas.
A logarléc nem digitális, hanem analóg készülék!

1650-ben készítette Pattridge az első mai formájú logarlécet: egy nyelv csúszik a léctestben. A logarlécre egyéb skálabeosztásokat is készítettek, pl. a hatványozás, gyökvonás, reciprok értékek és szögfüggvények leolvasására. 1851-ben vezették be a csúsztatható ablakot, aminek segítségével több skálát is lehet egyszerre használni. Készültek speciális célokra alkalmas logarlécek is.
A logarléccel való számolásnak két hátránya van: egyrészt a számolás (a skálák beállításának és leolvasásának) pontosságát a logarléc hossza határozza meg (a klasszikus 25 cm-es logarléccel kb. 1% pontosság érhető el), másrészt az eredményben a tizedesvessző helyét külön nagyságrend-számítással kell megállapítani. Egy nagy gyakorlattal rendelkező mérnök ezeket a műveleteket, fejben, 1-2 másodperc alatt elvégezte, beleértve az utolsó két számjegy fejszámolását is. A leolvasás pontosságát segédeszközök (pl. speciális cilinder nagyítók) támogatták. Ennek ellenére az 1970-es évekig a munkaköpeny zsebéből kikandikáló logarléc a mérnökök státusszimbóluma volt és ennek megfelelően használatát a középiskolában is tanították. A zsebszámológépek megjelenése azonban véget vetett a 350 éves (!) logarléc-korszaknak.

 

A logarléc kezdetben fából készült. A szükséges gyártási pontosság eléréséhez az alapanyag rendkívül gondos válogatása és megmunkálása szükséges. Ezek az eszközök a famegmunkálás remekművei. Jelentősen egyszerűsítette a gyártást a rugós összekötő bevezetése, amely hosszútávon biztosította a keret és a csúszka súrlódását. A műanyag logarlécek már a modernkor tömegtermékeinek számítanak.

 

A képen látható eszközök:
 

Logarléc 1
Albert Nestler A.G. D.R. Patent „Reitz” N23/3


Logarléc 2
N5R „System Reitz” Albert Nestler D.R. Patent


Logarléc 3
GAMMA Budapest 1252

 

Lépték vonalzó

 

Forrás:
Pajtókné Póta Erzsébet:

http://foldes.uni-miskolc.hu/oktinfo98/oppe/index.htm


Részegységek