ArchívumProjektvezetés |
|
Az Informatikai projektvezetés meglehetősen összetett feladat, amelynek célja egy beruházás előkészítése, megtervezése, kivitelezése és a tesztüzem ellenőrzése.
Az alábbiakban egy speciális projektet mutatok be, érdekessége, hogy valószínűleg ennél nincs nehezebb projektvezetési feladat.
A következőkben ismertetett projekt elsődleges célja a Támogató informatikából a Versenyelőnyt jelentő informatikába való átmenet menedzselése és az ezzel járó új cégkultúra meghonosítása.
A tapasztalat azt mutatja, hogy négy eltérő kategóriába érdemes csoportosítani az IT rendszereket:
A kategóriák – a tapasztalat szerint – igen merevek, átjárhatóság rövidtávon nincs közöttük. A kategóriaváltáshoz stratégia, végrehajtási terv, és szilárd elhatározás kell, mert a kategóriákhoz eltérő kultúra tartozik és a magasabb szinthez tartozó kultúra meghonosítása a hazai cégek többségének meghaladja az erejét. Az irodák, a gépek és programok lecserélhetőek, de a kultúra nem. Az IT kategóriaváltási projektet szinte mindig valamilyen nagyobb beruházással együtt kerül megalapításra, amely önmagában egy magas szintű rendszert igényel.
A kategóriaváltás során alkalmazott eszközrendszer nagyban hasonlít a minőségbiztosítás eszközkészletéhez, sőt valójában formai szinten annyira hasonlít, hogy az anyagok felhasználhatóak a minőségbiztosítási audit során is. Az eszközök között a meghatározó szereppel a szabványok és utasítások rendelkeznek. A szabványok megfogalmazásánál az eltérést elsősorban az jelenti, hogy a szabványok szövege ebben az esetben közérthető és tartalmazza a szabvány bevezetésének az okát. Ennek célja az, hogy megkönnyítsük a működést szabályzó szabványok megértését és elfogadását ezért a szabványokhoz mindig tartozik folyamatos konzultáció és ellenőrzés is. A projektvezetés ez esetben tehát a cégstandardok kialakítását jelenti, majd az elfogadtatást, bevezetést és a bevezetés ellenőrzését.
A standardokat úgy kell kialakítani, hogy az IT tevékenység egészét fedje le, beleértve a rendszergazda munkáját és a felhasználókat is. A cégstandardok bevezetése folyamatosan történik, a bevezetés ütemét a fogadókészséghez illesztjük.
A dokumentumokat csoportokra bonthatjuk:
Névszabványok: Az üzemelő informatikai rendszerben elképesztő számú objektumot kell valamilyen névvel megjelölni. Ezeknek egy része azonban a rendszergazda hatáskörében van, és meghatározó módon befolyásolhatja az üzemeltetés sikerét és a cég megítélését. A cég megítélését elsősorban a Mail címek befolyásolják. Ma még mindig tömegesnek mondható a nagyon rosszul képzett mail-cím. A rosszul, szakszerűtlenül, pimaszul, tréfásan kialakított címek működnek ugyan, de minden professzionális partnerben visszatetszést vált ki vagy egy eleve kedvezőtlen besorolást ad a cégnek. A névszabványok másik része közvetlenül a rendszergazda munkáját befolyásolja. A munkaállomás, nyomtató, stb. nevek szakszerű kiosztása jelentős mértékben megkönnyíti a rendszergazda munkáját, növeli a rendszeres és eseti ellenőrzések sikerét, ezzel jelentősen befolyásolja az üzemeltetési biztonságot. A névszabványok harmadik csoportja a felhasználók munkáját könnyíti meg és csak ezen keresztül jelent könnyebbséget a rendszer üzemeltetőjének. Ilyen például a mappa szerkezetek szabványai, a szabványos mappa és fájlnevek. Ezeknek a bevezetése már sokkal bonyolultabb feladat, mint az előző típusok bevezetése.
Nyilvántartási szabványok: A nyilvántartási szabványok közül jelenleg kizárólag az IT üzemeltetéshez kapcsolódó szabványokat vizsgáljuk. Első lépésben meg kell határozni a nyilvántartási szabványok kiterjedését. Tipikusnak mondható a szerverek, munkaállomások, nyomtatók, Switche, Routerek nyilvántartása. A nyilvántartás mindig meghatároz egy objektum-azonosítót, és mindig kötődik hozzá egy névszabvány és egy konfigurálási szabvány. Ez azért van, mert egy jó nyilvántartási szabvány mindig megkönnyíti az üzemeltetés munkáját, azaz a szabvány sohasem lehet öncélú, de arra sincs szükség (lehetőség), hogy gazdálkodási igényeket is kielégítsen.
Eszköz szabványok: Az eszközszabványok célja, hogy az IT rendszereket elindítsunk a homogén rendszer irányában, majd ennek kialakulása után el kell érni, hogy a homogenitás állandó értékké váljon. Az eszközpark homogenitása a legfontosabb feltétele a magas szintű üzemeltetésnek. Sokkal fontosabb, mint az eszközök magasabb minősége. Ennek megfelelően minden fontos eszközre el kell készíteni a szabványt (kiszolgálók, munkaállomások, nyomtatók, UPS-ek, Switchek, Routerek, stb.). Az eszközök szabványosítása sokszor ütközik ellenállásba. A rendszergazdák sokszor kifejezetten ellenérdekeltek egy-egy szabvány elfogadásában, az egyszerűbb esetekben ez csak az önállóság megsértése okán, de nem ritka az anyagi érdek sérülése sem. Ennek tisztázása nélkülözhetetlen. A nagyobb probléma a folyamatos fejlődés fenntartása. Az inhomogén beszerzések egyik oka a rendszergazdák kíváncsisága ill. fejlődési igénye. Ezt csak szervezett oktatással lehet/kell ellensúlyozni.
Telepítési utasítások: Ebben a kérdéskörben a rendszergazdákkal való konfrontáció szinte törvényszerű. Ez azért van így, mert ahol nyilvánvaló egy telepítési utasítás fontossága oda minket már nem hívnak, ott már megvan. Telepítési utasítások körét ki kell jelölni, majd folyamatos változáskövetés mellett bővíteni szokás ezeknek a körét. Van egy tucatnyi olyan utasítás, amelynek elkészítése nyilvánvalóan szükséges, vannak olyanok, amelyek speciális igények kielégítése miatt kerül a képbe, és mindig vannak olyanok, amelynek célja a helyi hiányosságok kiküszöbölése. A szabványalkotás első és legnehezebb pontja az, hogy a rendszergazda megértse és elfogadja, hogy az eszközök telepítése nem az Ő magánügye. Ha ezen a ponton sikerül túljutni, akkor általában megindul a természetes szabványképzés. A nyilvánvalóan szükséges szabványok közé tartozik pl. az XP telepítés az Office telepítés, stb. Nehéz elfogadtatni, hogy ezek alapvető fontosságú szabványok, ezeknek meghatározó szerepe ugyanis az üzemeltető cseréjénél van, mert ez biztosítja az üzemeltetés folytonosságát. Kevésbé problémás azoknak a szoftvertelepítési szabványoknak az elfogadtatása, amelyet ritkán kell újratelepíteni vagy elegendően bonyolult a telepítése.
Konfigurálási utasítások: A telepítési utasításoktól határozattan megkülönböztetjük a konfigurálási utasításokat. Ide egy-egy (alap) telepített program beállítása is tartozhat, de ebbe a fejezetbe tartoznak az olyan speciális beállítások leírása is, amely például valamilyen Registry beállítást igényel. A konfigurálási utasítások bevezetése üzemeltetési szinten nem szokott problémás lenni (ilyenkor túlvagyunk már a Telepítési utasításon). Problémás viszont a felhasználó programok konfigurálása. Ezekben az esetekben is a személyi szabadságjogok korlátozását vélik felismerni a felhasználók az intézkedésben. Gondoljunk például arra az esetre, amikor előírjuk a helyesírás ellenőrzés kötelező használatát, a magyar ékezetek használatát vagy például a cég szinten egységes aláírási formátumot. Ezen a ponton általában csak a felső-vezetés hathatós segítségével lehet túllépni.
Felhasználói tájékoztatók: Igen fontos lépés azoknak az anyagoknak az elkészítése, amelynek egyetlen célja egy-egy folyamat, művelet vagy fogás megismertetése a felhasználókkal. A felhasználó tájékoztatót nem helyettesíti az oktatás, annak más a célja és más a tematikája is. A tájékoztatók legfontosabb kérdése, hogy valóban a fontos kérdéseket tárgyalja-e és valóban tökéletesen érthető-e. Ezek csak a visszajelzésekből derülhetnek ki ezért a konzultációs lehetőség biztosítása nélkülözhetetlen.
Üzemeltetési utasítások: Az üzemeltetési utasítások célja az üzemeltetők és a felhasználók viszonyának szabályozása. A szabvány kijelöli az üzemeltetés stratégiáját, a mentési és archiválási rendszerek stratégiáját, a hiba bejelentések módját és követését, HelpDesk eljárások rendjét, stb. Idetartoznak a menedzselési, valamint a biztonsági és felügyeleti rendszerek megtervezése és üzembeállítása is. Az üzemeltetés és a felhasználás viszonyának szabályozása a legfontosabb eszköz a magas szintű felhasználói megelégedettség eléréséhez.
A szabványok bevezetésének mintegy mellékterméke a jóval olcsóbban üzemeltetett és jóval megbízhatóbb rendszer.
Kupán Károly
|